|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 7 találat | lapozás: 1-7 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Bíró Zsuzsanna 2007. augusztus 16.A Gyergyó Területi Ifjúsági Tanácsnak közel ötven tagszervezete van. Ezek között található a Ditrói Kulturális Egyesület, a Nosztalgiázó Fiatalok Klubja és a Remetei Plébániai Fiatalok. Gyergyóditróban Ditrói Kulturális Egyesület elnöke Bíró Zsuzsanna. Olyan ditrói csoportosulások ernyőszervezeteként működik, melyek nincsenek bejegyezve. Ilyen például a Ditrói Népizenekar, a Mazsorett Tánccsoport, a Ditrói Hagyományőrzők és a Ditrói Aranyeső Gyerektánccsoport. Jelenleg a fiatalok neptáncképzése zajlik, nemrég fejeződött be a fiatalok népművészeti ismereteinek bővítése. A ditrói Teleház működtetése mellett tárlatnyitók szervezése, különböző programokban való részvétel is szerepel az egyesület céljai között. Nevükhöz fűződik a Ditrói Hírlap ünnepi számának megjelenése is. A Nosztalgiázó Fiatalok Klubja 2005 júliusában alakult, olyan gyergyói fiatalok részvételével, akik a rockzenét szeretik. Célunk a civilizált szórakozási lehetőség megteremtése, koncertek szervezése. A tagság körülbelül 200 többé-kevésbé állandó résztvevő, az előkészítő munkálatokat 6–7 ember végzi. A Remetei Plébániai Fiatalok csoportja négy éve működik rendszeresen. Átlagosan 30–40 fős a csoport. Szombat esténként találkoznak, bibliaórákat, elmélkedéseket szerveznek, fjúsági énekeket tanulnak. Évente farsangi bulit szerveznek, meghívjuk a mozgássérülteket is. /B. K. : Bemutatkoznak a fiatalok. = Gyergyói Kisújság (Gyergyószentmiklós), aug. 16. – 33. sz. /2014. június 11.Fogadalmat tettek42-en gyarapítják a csapatlétszámot Vasárnap új tagokkal bővült a kézdivásárhelyi 34. számú Gábor Áron Cserkészcsapat, a névadó szobra előtt 27 cserkész tett fogadalmat és 42 kiscserkész ígéretet. A múlt évben első ízben időzítették pünkösdre az eseményt, és eldöntötték, minden évben ezen a napon gyűlnek össze a különleges alkalomra. A 210 fiatalt befogadó Gábor Áron Cserkészcsapatban a 42 újoncot négy rajba csoportosították, tudtuk meg Bíró Zsuzsanna csapatparancsnok-helyettestől. A fogadalomtételt megelőzően Nt. dr. Kerekes László cserkészparancsnok beszédében a cserkészélet szépségeiről és felelősségéről beszélt. A 42 kiscserkészen kívül a táborverők korosztályából 27-en tettek fogadalmat, és kiállták az első próbatételt, különböző kérdésekre válaszolva. A középiskolások, vagyis a rover cserkészek közül hárman tettek fogadalmat, majd szürke nyakkendőt kaptak, de egy felnőtt cserkészt is ekkor avattak – ő a korosztályának megfelelően barna nyakkendőt hordhat ezután. Jancsó Katalin. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) 2014. július 6.Közösségi élmény népviseletbenNépviseletbe öltözött leányoktól, legényektől, kisgyerekes családoktól, sőt nagyszülőkkel érkező unokáktól volt hangos Csíkszereda és Csíksomlyó hegye szombaton. Az Ezer Székely Leány Napjára érkezők között volt, aki családjával tartalmasan szerette volna tölteni idejét, volt akit a közösségi élményért ment, mások unokáikra akartak hatni, de voltak olyanok is akik kikapcsolódni, lelkiekben feltöltődni érkeztek. A csíkszéki falvak bevett szokása, hogy a fiatalok az Ezer Székely Leány Napjára szekereken, énekelve vonulnak szülőfalujuktól a megyeszékhelyig, hogy ott népviseletbe öltözve közösen ünnepelhessenek. Idén sem volt ez másképp a csíkbánkfalvi fiatalok esetében sem, hiszen egy szekérre sorakoztak fel a népviseletbe öltözött ifjak, a falu határában pedig hozzájuk csatlakozott egy Csíkszentgyörgyről, illetve a két Csíkmenaságról induló szekér is. A több mint hatvan csíkszentgyörgy községbeli székelyruhás leány és legény – közöttük mi is – az előző évhez képest később, valamivel fél hét után indult Csíkszereda felé. Mindszent és Szentlélek érintésével kilenckor érkeztek a városba, ahol hangos énekszóval vonultak a Szabadság-tér irányába, közben integetve az út mellett álló, néhol mosolygó, néhol pedig könnyező nézelődők felé. Népdaltól volt hangos a város Miután az ünneplők eljárták a közös táncot újra szekerekre szálltak és hangos énekszóval töltötték meg a Szabadság-teret, a Márton Áron utcát, illetve a Szék útját, hogy azt követően részt vehessenek a 11 órától, a Csíksomlyói kegytemplomban kezdődő szentmisén. Közben egyre inkább benépesedett a Csíksomlyói Nyereg is: voltak akik az árnyékban hűsöltek, mások a kézműves kiállítás és vásár asztalai közt sétáltak, rég nem látott ismerősökkel beszélgettek, vagy éppen lángossal, kürtőskaláccsal próbálták éhségüket oltani. Tartalmas családi együttlét A szentmisét követően a Nyeregben nemcsak a csíkszékiek, hanem a távolabbról érkezők is megtalálták a számukra kellemes elfoglaltságot. A hagyományőrző néptánccsoportok előadását nézte, mikor megszólítottuk a Gyergyóditróból érkezett Bíró Zsuzsannát. Kérdésünkre elmondta, édesanyjával és testvérével érkezett az eseményre. „Ez egy ilyen ritka alkalom, hogy együtt lehet a család, a húgom Debrecenből érkezett haza. Ez első alkalom, hogy részt veszek a rendezvényen, de úgy gondoltam, hogy ez itt egy tartalmas együttlét lehet családunknak” – osztotta meg a ditrói tanár. Megmutatni a népzene, néptánc ízét A háromszéki Gelencéről közel negyven fiatal érkezett Pap Erzsébet Kinga helyi óvónő szervezésében. Mint tőle megtudtuk már öt éve, hogy rendszeresen járnak az Ezer Székely Leány Napjára, eleinte a Zernyealji Néptáncegyüttes tagjait hívták, azóta viszont igyekeznek minél több fiatalt bevonni. „Szeretném, ha a fiatalok is ráéreznének, a népzene, a néptánc, a népviselet ízére, közösség összetartó erejére. Hiszen Gelencén is korábban volt egy időszak, amikor ezek el voltak hanyagolva, a népviseletek is a szekrényekben porosodtak” – mutatott rá az óvodapedagógus. Amit kommunizmusban nem tehettek A fiatalok mellett az idősebb korosztály tagjai is szép számmal képviseltették magukat az ifjú székelyek között. Péter Ilona Madéfalváról érkezett népviseletben az ünnepre, elmondása szerint 63 évesen is nagyon jól érezte magát a fiatal leányok között. „Nagyon szépnek találom ezt a találkozót. Jó, hogy évről évre szervezhetnek ilyen rendezvényeket, hiszen a kommunizmus idejében, a fiatalságunk alatt mi nem tehettük” – elevenítette fel. Székelységre nevelt unokák Gál István, Csíkszentmártonról unokáival együtt érkezett a szombati eseményre. A 70 éves férfi kiemelte, büszkék a népviseletükre, szívesen őrzik a hagyományt általa. Megjegyezte, nemcsak július első hétvégéjén, hanem pünkösdkor is rendszerint felöltik a székely ruhát, úgy érkeznek Csíksomlyóra. „Próbáljuk belenevelni unokáinkba, hogy minek születtek – székelynek –, hogy mi szerint kellene élniük” – avatott be Gál. Unokája, a 12 éves Gál Katalin elmondta, szívesen veszi fel a székelyruhát, annál is inkább, hiszen ezen kívül kevés alkalom adatik arra, hogy viselhesse. Fontos a közösségi élmény, a hangulat Csíkcsicsóról 130-an szekerekkel érkeztek az ünnepre. A 17 éves Kelemen Istvánt barátai győzték meg, hogy idén első alkalommal vegyen részt az eseményen, amibe bele is ment, hiszen számára is fontos a hagyományápolás, a székelység megőrzése. A szintén csicsói Szabó Szilvia a közösségi élményt – új barátok szerzése – és a néptánctanulás lehetőségét emelte ki a rendezvény pozitív hozadékaként. A 16 éves, csíkrákosi Máthé Beáta és Székely Angyalka három éve, hogy rendszeresen megjelennek az Ezer Székely Leány Napján. Ami leginkább tetszik számukra, hogy sokan megjelennek székely népviseletben, s hogy gyönyörű táncokat járnak. A csíkszentgyörgyi Gál Enikő szeret táncolni, énekelni, ahogyan szereti a szekereken levő jó hangulatot is, emiatt jön minden évben. Kömény Kamilla, Székelyhon.ro 2014. július 7.Háromezer székely ruha az Ezer Székely Leány NapjánNépviseletbe öltözött leányoktól, legényektől, kisgyerekes családoktól, sőt nagyszülőkkel érkező unokáktól volt hangos Csíkszereda és Csíksomlyó hegye szombaton. Az Ezer Székely Leány Napján jelentősen nőtt idén is a népviseletbe öltözők száma: szombaton délután a csíksomlyói Nyeregben már 2135 székely ruhába öltözött leány és asszony regisztrált, de a férfiak, fiúk száma is elérte a 938-at. A csíkszéki falvak fiataljai az Ezer Székely Leány Napjára minden évben szekereken, énekelve vonulnak a megyeszékhelyig, hogy ott közösen ünnepelhessenek. Idén sem volt ez másképp a csíkbánkfalvi fiatalok esetében sem, hiszen egy szekérre sorakoztak fel a népviseletbe öltözött ifjak, a falu határában hozzájuk csatlakozott egy Csíkszentgyörgyről, illetve két Csíkmenaságról induló szekér is. A több mint hatvan Csíkszentgyörgy községbeli székely ruhás leány és legény az előző évhez képest később, valamivel fél hét után indult Csíkszereda felé. Mindszent és Szentlélek érintésével kilenckor érkeztek Csíkszeredába, ahol énekelve vonultak a Szabadság térre. Viselkedni is kell a viseletben Miután az ünneplők eljárták a közös táncot, újra szekerekre szálltak, és énekszóval vonultak végig a Szabadság térről, a Márton Áron utcán és a Szék útján, majd 11 órától részt vettek a csíksomlyói kegytemplomban kezdődő szentmisén. Idén az ünnepi szentmisét Böjte Csaba ferences rendi szerzetes celebrálta. Beszédében a békességre buzdított, arra ösztönzött, hogy Isten békéjéből töltődjünk fel, és vigyük ezt a lelkiállapotot magunkkal, hiszen Jézus Krisztus sem volt elégedetlen soha, még azok számára is bocsánatot kért, akik őt meghurcolták, és halálra kínozták. Közben egyre inkább benépesedett a csíksomlyói Nyereg is: voltak, akik az árnyékban hűsöltek, mások a kézműves vásár asztalai között sétáltak, rég nem látott ismerősökkel beszélgettek, vagy éppen lángossal, kürtőskaláccsal csillapították éhségüket. A Nyeregben a megnyitót ezúttal Fábián László, Csíkszentsimon polgármestere tartotta, mivel a rendezvénynek idén ez a település volt a tiszteletbeli házigazdája, a kiérkező csapatokat is a község fúvószenekarának muzsikája fogadta. A község vezetője arra figyelmeztetett, hogy folytatni kell elődeink példáját, mivel nem a ruha teszi az embert, a viseletben meg kell tanulni viselkedni is, a kultúrát, amit elődeinktől kaptuk, meg kell élnünk, hogy tovább tudjuk adni utódainknak. A főszervező csíkszeredai önkormányzat nevében Ráduly Róbert Kálmán polgármester szólalt fel, ő is az elődöket méltatta, akik 1931-ben útjára indították a népünnepélyt. Szerinte tőlük azt tanulhatjuk, hogy nincs a város falu nélkül, hogy az egyházi és világi létformák együvé tartoznak, és, hogy nincs értelme a férfi életének, ha a nő hiányzik belőle. „A nők tartják a lelket a családban, és elsősorban ők szokták a hagyományt is továbbéltetni” – mondta. Élmény idősnek, fiatalnak A szentmisét követően a Nyeregben nemcsak a csíkszékiek, hanem a távolabbról érkezők is megtalálták a számukra kellemes elfoglaltságot. A hagyományőrző néptánccsoportok előadását szemlélő gyergyóditrói Bíró Zsuzsanna például édesanyjával és testvérével jött az eseményre. „Ritka alkalom, hogy együtt lehet a család: a húgom Debrecenből érkezett haza. Ez az első alkalom, hogy részt veszek a rendezvényen, de úgy gondoltam, hogy ez tartalmas együttlét lehet a családunknak” – osztotta meg véleményét lapunkkal a ditrói tanár. A háromszéki Gelencéről közel negyven fiatal érkezett Pap Erzsébet Kinga helyi óvónő szervezésében. Mint tőle megtudtuk, már öt éve, hogy rendszeresen járnak az Ezer Székely Leány Napjára. „Szeretném, ha a fiatalok is megszeretnék a népzenét, a néptáncot, a népviseletet, megtapasztalnák a közösség összetartó erejét” – mutatott rá az óvodapedagógus. Az idősebb korosztály tagjai is szép számban képviseltették magukat az ifjú székelyek között. Péter Ilona Madéfalváról érkezett népviseletben az ünnepre, elmondása szerint 63 évesen is nagyon jól érezte magát a fiatal leányok között. „Nagyon szépnek találom ezt a találkozót. Jó, hogy évről évre szervezhetnek ilyen rendezvényeket, hiszen a kommunizmus idején, a fiatalságunk éveiben mi nem tehettük” – mondta Péter Ilona. Gál István Csíkszentmártonról unokáival együtt érkezett a szombati eseményre. A 70 éves férfi elmondta, nemcsak július első hétvégéjén, hanem pünkösdkor is felöltik a székely ruhát, így érkeznek Csíksomlyóra. Unokája, a 12 éves Gál Katalin elmondta, szívesen veszi fel ilyenkor a székely ruhát, annál is inkább, mert ezenkívül kevés alkalom adatik arra, hogy viselhesse. Csíkcsicsóról 130-an érkeztek szekerekkel. A 17 éves Kelemen Istvánt barátai győzték meg, hogy idén, első alkalommal vegyen részt az eseményen. A szintén csicsói Szabó Szilvia a közösségi élményt és a néptánctanulás lehetőségét emelte ki a rendezvény pozitív hozadékaként. Fiatalított népviselet A rendezvény és a népviselet népszerűsége egyébként évről évre nő: ahogy Kissné Portik Irén néprajzkutatótól, a népviseletmustra zsűrijének elnökétől megtudtuk, egyre többen ismerik meg a hagyományos népviseletvarrás szabályait is. „Olyan új ruhákban jönnek a népviseletmustrára jelentkezők, amelyek a régiek mintájára készültek, és amelyek újításaik ellenére is hitelesek, nem találtunk bennük kifogásolni valót. Ez is a nem titkolt célunk, hiszen nem lehet míg a világ dédnagyanyáink, üknagyanyáink viseletét hordani, ellenben, ha elsajátítottuk az általuk ismert öltéstechnikákat, jegyeket akkor újra tudjuk alkotni a hagyományos székely ruhát. Ha ezt veszi át a fiatal nemzedék, akkor nemcsak a látvány kedvéért ölti magára a népviseletet, hanem tudatosan teszi, ismerve a jelképeket, öltési technikákat és az öltözet összeállításának szabályait” – összegzett Kissné Portik Irén. Kömény Kamilla, Szőcs Lóránt, Krónika (Kolozsvár) 2017. szeptember 26.Minden generációból a legjobbat hozzák kiA cserkészet nevel, és halálig tart Október 7-én ünnepli fennállásának 25. évfordulóját a kézdivásárhelyi 34-es Számú Gábor Áron Cserkészcsapat, aminek apropóján dr. Kerekes László plébánost, cserkészparancsnokot kérdeztük a csapat múltjáról, jelenéről, jövőjéről. – Miként került kapcsolatba a cserkészettel? – Külföldi tanulmányaim alkalmával kerültem kapcsolatba a cserkészettel. 1992-ben, amikor kiküldtek ösztöndíjjal Kanadába, Ottawában az ott élő magyarság körében vettem észre, hogy milyen fenntartó és éltető ereje van a cserkészetnek. Én is beiratkoztam a vezetőképzőbe, és ’94-ben le is tettem a cserkészparancsnoki vizsgát. Ez idő alatt megtanultam, hogy ha a cserkészet nem is gátolja meg a magyarság asszimilációját, azért sokkal felelősségteljesebb embereket nevel. – Miként indította újra a kézdivásárhelyi cserkészetet? – 2004-ben kerültem Kézdivásárhelyre, ahol már 1992-től egy virágzó cserkészcsapat működött, és amely később, vezetőhiány miatt szüneteltette tevékenységét. Amikor idejöttem, felkértem a régi vezetőket, hogy segítsenek, indítsuk újra a cserkészcsapatot, de mindenki a munkára, családra hivatkozva vonakodott, mígnem jelentkezett Bíró Zsuzsanna csapatvezetőnek, aki azelőtt őrsvezető volt, és csapatparancsnok híján én is vállaltam tisztséget. Szinte a nulláról kellett elkezdeni mindent. Az első pár év, amíg a csapat fejlődött, nehézkesen telt el. Emlékszem, 2007-ben egy cserkésztáborban kellett részt vennünk a Vadas-tetőn, ahová teljes konyha kellett, nekünk meg sem szakácsunk, sem edényeink nem voltak. Amikor a többiek megtudták, milyen gondokkal küszködünk, befogadtak minket egy altáborba, és segítettek rajtunk. Később, amikor már megerősödött a csapatunk, a felnőttek, szülők is annyira segítőkészek lettek, hogy arra az időre vettek ki szabadságot, amikor táborozni mentünk. – Hány tagú a cserkészcsapat? – Mivel az újra-beiratkozás szeptemberben zajlik, a tavalyi számok alapján elmondhatom, hogy 230 olyan tagból áll a csapatunk, akik heti rendszerességgel részt vesznek az öt csoportra osztott foglalkozásokon. Itt megjegyezném, hogy mivel a cserkészmozgalom nem tömegmozgalom, a korosztályok szerint osztott csapatokban az őrsöt alkotó 7-8 ember foglalkoztatja a csapatokat. Első osztályostól egészen 70 éves korig vannak cserkészeink. Hiszen a cserkészet az nem heti foglalkoztatás, amit az ember letud, hanem fiatal korától egészen a végsőkig kíséri az illetőt. – Vallásos nevelésben is részesülnek a cserkészek? – A nevelés több szálból tevődik össze. Van, ami a magyarságtudattal, jellemmel, van, ami vallással, etikával stb. foglalkozik, és mindez egy olyan színes egyveleggé alakítja az egészet, hogy a gyerek egy idő után azt veszi észre, hogy evés előtt imádkozik, sokkal udvariasabban beszél, megismeri a csapatmunka lényegét és így tovább. – Problémát jelent-e a csapat számára, ha a tagok – mondjuk – más településre kerülnek, egyetemre mennek stb.? – Ezzel a vándorlással nekünk is szembesülnünk kell, főleg a vezetőket érinti, de a szövetség szintjén folyamatosak a vezetőképzések, így mindig kerülnek, akik továbbviszik a stafétát. És mint már említettem, a cserkészet nem egy olyasmi, amit egy alkalommal letud az ember, így azok, akik már egyetemre mennek, vagy elkerülnek máshova, igyekeznek tartani a kapcsolatot a csapattal, főként az interneten, és ha csak egy napra is, de eljönnek táborba. – Árvák és nehézsorsú gyerekek is vannak a csapatban. Mit jelent számukra ehhez a közösséghez tartozni? – Számukra a cserkészcsapat a családot jelenti. Nem pótcsaládot, hanem a nagybetűs családot. Nagyon sokan nehéz háttérből érkeztek, és itt találták meg a testvéreket, szülőket, akik segítettek a fejlődésükben. Voltak olyan tagok is, akik, amikor idejöttek, nem mertek megszólalni a közösségben, csak néztek maguk elé, önmagukba zárkóztak, de mostanra rendesen kommunikálnak, viccelődnek, csapatban dolgoznak, vagy épp kitartó, becsületes munkások lettek. Ők azok, akiket a csapat felkarolt, akikből kihozták azt az értéket (becsület, tisztelet, udvariasság stb.), amit máshol nem kaphattak meg. – Milyen tapasztalatot szerzett az elmúlt években parancsnokként? – Nagyon érdekes volt megtapasztalni a „generációváltást”, a fejlődést a gyerekek körében. Egyszer kérdeztem valakit, hogy miért nem foglalkozik a cserkészvezetéssel, és miután minden kifogást felsorolt, a végén beismerte: azért, mert ezek a gyerekek nem azok, akik 1990-ben voltak. Mondom neki: igaza van, de ezeket a fiatalokat is kell nevelni, még akkor is, ha egy teljesen másik generáció, mint a régi. Mert valóban a mai fiatalok mások. Vezetők mondják, a ma cserkész fiataljai, akik a digitális korban élnek, mennyire függnek a telefonoktól és más eszközöktől. Számomra pedig pont ez a szép a cserkészetben, hogy az új generációkból is kihozza az értéket, a csapatmunkát, kimozdítani őket a digitális világból. Nem akarok elfogultnak tűnni, de szerintem a cserkészet rendelkezik a legjobb pedagógiai módszerekkel. – Hogyan képzeli el magát és a csapatot 10 év múlva? – Nagyon sokféleképpen el tudom képzelni magamat és a cserkészeket 10 év múlva, és úgy tartom, hogy álmodni szabad, mert abból talán egy nap valóság lesz, sőt meglepőbb, mint képzeltük. Ha csak belegondolok, hogy 2004-ben 28-an voltak a cserkészcsapatban, és mára elértük a 230-as létszámot, akkor érdemes tervezni, dolgozni. Elképzelések pedig vannak, mert sok területet tudnánk érinteni a cserkészeten belül: gondolok itt a sportra, a számítógépes világra, biciklizésre stb. Ám az egyik régi vágyam, hogy felélesszük a regős cserkészetet, ami annyit takar, hogy régebben a cserkészek a falvakat járták, és összegyűjtötték azokat a népi hagyományokat, népdalokat, amik már eltűnőben voltak, vannak. Ezt jó lenne beindítani az elkövetkező években. – Az ünnepségen mivel várják az érdeklődőket? – Az ünnepség szentmisével rajtol a Boldog Özséb-templomban, majd a Vigadóban tea, kávé, sütemény várja a jelenlevőket. Aztán a Vigadó kistermében konferenciákkal, régi cserkészek előadásával, fotókiállítással várunk minden érdeklődőt. Nagy Szabolcs Attila / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) 2017. október 9.Huszonöt éves a 34. sz. Gábor Áron Cserkészcsapat„Legyetek a jövő emberei” Vidám, festett cserkészlány- és cserkészfiú-figurák üdvözölték szombaton a kézdivásárhelyi Vigadó előcsarnokában azokat, akik arra szánták a délelőttöt, hogy együtt ünnepeljenek a negyedszázados működéssel büszkélkedő 34. sz. Gábor Áron Cserkészcsapattal. Érezhető volt, hogy nem rossz helyre érkeztünk: az első jó benyomást csak erősítette, hogy egy kislány önként, kérés nélkül adta át ülőhelyét a zsúfolásig telt teremben, ahol sokan álltak is. „Szükség van kicsit megállni” – fogalmazott köszöntő beszédében Kerekes László plébános, csapatparancsnok, mindenkinek csak „Laci atya”, 2004 óta a kézdivásárhelyi cserkészet hajtómotorja. Ez a megállás azonban nem szó szerint értendő, ismerve a cserkészek számos tevékenységét, sokkal inkább a tartalom és elmélyülés nélküli, rohanós mindennapokból, a személytelen, számítógép és mobiltelefon uralta hétköznapokból való kiszakadást jelenti. Üdvözölték a számos jelenlevő vendégcsapatot, és azokat is, akik csak köszöntésüket küldhették, Babos Abigél csengő énekét követően Székely István körzetvezető kapott szót, elmondta: 1992-ben találkozott a cserkészettel, és megható látnia a teremben a sok száz háromszögű cserkésznyakkendőt. Ezért Istené a dicsőség, hiszen nélküle nem létezik semmi, vallotta meggyőződéssel. Nánia Hilda szavalata után Vas József, azaz Jóska bá idézte fel a kezdeteket, a szép és küzdelmes emlékeket egyaránt, hiszen utóbbiakról is szólni kell, azért, hogy a maiak értékelni tudják a 90-es években a semmiből megteremtett cserkészmozgalmat. 1992-ben került „hivatalos pecsét” a megalakulási iratokra, ám a munka már két évvel korábban megkezdődött. Jóska bá kedvenc nótája, a Zavaros a Nyárád című dal első strófája csendült fel köszönetül, majd Bíró Zsuzsanna, azaz Zsuzsa néni cserkésztiszt, csapatparancsnok-helyettes osztotta meg gondolatait, aki szintén 25 éve halad a cserkészet útján. „A cserkészet olyan, mint egy lexikon, minden benne van. És minden, ami benne van, jó, érték, követendő” – fogalmazott. Ismertette a Vigadó földszinti kiállítótermében megnyílt kiállítást is: naplók, jelképek, fotók, emléktárgyak stb. tekinthetők meg két héten át, cserkészek tárlatvezetésével, akiktől kérdezni is bátran lehet. A Láger sláger közös eléneklése, a már említett fotóösszeállítás levetítése után cserkészek mondták el saját szavaikkal, mit is jelent számukra ez a mozgalom: jellemformáló, életforma, kihívás, barátságok, emlékek sokasága a cserkészet, amely mindig új arcát mutatja, „egy közösség, ahová jó tartozni”. A záró csatakiáltásba beleremegtek a sokat látott Vigadó falai, majd a közös imádság és himnuszunk eléneklése után a nyugdíjasklubban szervezett agapéra hívtak mindenkit, további beszélgetésre, emlékidézésre. Akik végigkövették a kétórás ünnepséget, megbizonyosodhattak arról: a cserkészet olyan pluszt ad mindenkinek, aki részese, amit máshol nem kaphat meg. Olyan fogózót kapnak itt, amire minden fiatalnak szüksége lenne, főleg most, hogy sok családban egyszerűen arra sem jut idő, hogy a gyermek erkölcsi iránytűjét beállítsák. Farkas Imola / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) 2017. november 29.Az iskola, ahol a fazekasmesterség alapjait lehet elsajátítani„A cél az volt, hogy a műterem felszereltségét bővítsük, a foglalkozásokat változatosabbá tegyük, és a kellemest a hasznossal összekötve, egy népi mesterséget tudjunk megismertetni a gyermekekkel” – fogalmazott Bíró Zsuzsanna, a gyergyószentmiklósi Vaskertes Általános Iskola tanárnője, annak apropóján, hogy fazekas-kerámia előállításához szükséges eszközökkel bővült a tanintézet eszköztára. Az iskola kézműves műhelye fazekas-kerámia előállításához szükséges eszközökkel gazdagodott egy pályázat révén. Elmondták, az eszközbeszerzést két hónapos kutatómunka előzte meg. A Tarisznyás Márton Múzeumban Borsos Gyöngyi néprajzkutató-muzeológus és Szőcs Levente néprajzkutató megismertette az intézményben található néprajzi tárgyakat, eszközöket, beszéltek ezek funkciójáról, a díszítésükhöz használt motívumokról, ahol elsősorban a cserépedényeken volt a hangsúly. A városi könyvtárban folytatták a tudásgyarapítást, a művészettörténet órán tanultakat egészítették ki, azt keresve, a görög művészeti alkotásokhoz képest a népi kultúrákban még milyen agyagedények találhatóak. Voltak korondi tanulmányúton is, ellátogattak egy ottani fazekasműhelybe, megnézték, hogyan készül az agyagedény, hogyan mázazzák, díszítik, égetik ki azokat. A korondi műhelytől huszonöt kerámiatányért kaptak ajándékba, amelyek festésével „elkezdhették a fazekasmesterséget” a tanulók. A Vaskertes iskola műteremébe, a pályázat jóvoltából, egy agyagprés, öt darab festő- és egy agyagozókorong került, ezt már ki is próbálták a gyerekek. Ami még hiányzik, az egy égetőkemence. Remélik, a későbbiekben lehetőség lesz ennek beszerzésére is. Gergely Imre / Székelyhon.ro lapozás: 1-7
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
